A szőnyeg alapnyagául mind a keleti, mind az európai kultúrában gyapjú, selyem, len, kender és juta szolgál a legkülömbözőbb összeállításban.

Gyapjú:
A gyapjút birka-, teve- és kecskeszőrből nyerik. A gyapjú lehet rövid és durva, finom, hosszú és fényes minőségű. Minősége attól függ, hogy hol tenyésztették a birkákat, hogy a gyapjút a birkának melyik részéről nyírták le, és függ a feldogozástól is.
A gyapjút elsősorban a szőnyegcsomókhoz használják. A nomádoknál azonban a szőnyegek teljes egészében gyapjúbúl készülnek (pl. az afgán szőnyegek). Ilyen esetben a gyapjú természetes színskálájút a fehértől a sárgáig, barnáig, szürkéig és feketéig minden árnyalatban felhasználják.

Pamut:
A pamut olcsó és erős anyag. Régebben a nomádok kézzel dolgozták fel, de ma már a pamut feldolgozása manufaktúrákban és gyárakban történik. A szőnyeg megerősítésére használják láncként és vetületfonalként.

Selyem:
A selyem egyike a legrégebbi nemes anyagoknak. Magas fényű, finomsága lehetővé teszi a legsűrűbb csomózást is.

Len, kender, juta:
Ezeket az alapanyagokat már az ókorban is felhasználták láncként és vetületként egyaránt ( főleg a nomádok körében volt jellemző)

ALAPANYAGOK SZÍNEZÉSE:
Az alapanyagok színezéshez egyaránt használnak növényi erdetű és kémiai eredetű festékeket. A festési módszerek a műhelyek, illetve a törzsekben élő családok féltetten őrzött titkai voltak, és mint minden més szakmai fogés ezek is továbböröklődtek. Ahogy a szőnyeg anyagánál, ugyanúgy a festésnél is nagyon sok függ attól, hogy milyen talajon termett a növény és milyen klimatikus viszonyok jellemzik azt a helyet, ahol a festésre szánt növény felnőtt. A gyapjú minősége befolyásolja a különböző színárnyalatokat. A festés előtt az alapanyagokat meleg vízben megtisztítják és zsírtalanítják. A festőfürdőben az anyagokat nagyon hosszú ideig áztatják, majd pedig napon szárítják. A manufaktúrákban és nagyobb műhelyekben egyszerre nagymennyiségű alapanyagot képesek megfesteni, míg a nomád falvakban erre nincsen mód, itt egyszerre csak kis mennyiséget tudnak megfesteni. Ebből adódóan nem tudnak újra és újra ugyanolyan színt előállítani, ami egy szőnyegen belül finom árnyalatnyi eltérést eredményzhet. Ezek az árnyalatni differenciák természetesen nem számítanak színhibának.

Természetes alapanyagú festékek:
Nagyon sok állati és növényi eredetű anyag látezik, melyekből természetes festékeket lehet készíteni. Ezek a festékek lágy tónusokat és kellemes színhatást eredményeznek.

Vörös szín:
Ennek a színnek a kiinduló anyaga a Közép-Amerikában és a Kanári -szigeteken élő skarlátbogár, melynek teste karmint tartalmaz.
Kék szín:
Ezt a színt többnyire a trópusokon élő indigónövényekből, festőfából, különböző zuzmókból és őrölt tölgyfakérgekből nyerik.

Sárga szín:
A sárga színt orleancserjéből, citvorkumából vagy pedig sáfrányból lehet előállítani.

Zöld szín:
Ehhez a színhez a festővarjútövis és pórsáfrány szolgál alpanyagul.

Fekete szín:
Fekete színt csak igen ritkán és kis felületeken alkalmaznak. Elsősorban gubacsból, salétromból, ecetből és gránátalmafa-kéregből, ezenkívül vasrozsdából állítanak elő.